Arra kérem, arra kérem, legyen olyan szives!
Hadd mondjam meg, vagyok-e húsz éves!
Most járok én ép hej! tizennyolczadikba
Ne sírj rózsám, kedves rózsám, nem leszek katona.
S mikor engem, mikor engem visznek katonának
A patakok, a patakok akkor megáradnak.
Mert a lányok, mert a lányok akkor mind zokognak
Sűrűn hulló könyeikkel engemet siratnak.
112.
Négy csücske van a strózsáknak,
Négy csillaga a káplárnak,
Százablakos a kaszárnya,
De sok legény kerül oda árvaságra.
Elvennének a strózsákbul,
El a káplár csillagjábul,
Feleznék az ablakszámot,
De meghagyják egészben az árvaságot.
113.
Nem volt párja a faluban
Kerekes Andrásnak,
Sírtak is a lányok, mikor
Elvitték katonának.
Hajh de legjobban siratta
Szeretője piros Panna,
Szeretője, piros Panna.
Kitűnt az ő vitézsége
Sok véres csatában.
Minden csapás tíz halál volt
Ellenség sorában.
Hej, de míg ő küzdött, vérzett,
Panna szíve másért érzett,
Panna szíve másért érzett.
