122 Magyar népdalok.
105. Mi piroslik ott a sikon távolban? Magyar tüzér piros vére a hóban, Sok halált szórt az ellenség sorára, Hej ! de végre egy golyó őt találta.
Agyu helyett koporsót visz a szekér, Abban nyugszik egy magyar honvéd-tüzér, Rajta diszlik csákója és fegyvere, Szemfedélül honvédi köpönyege.
Bajtársai kivont karddal kisérik, Komoly arczczal néha meg is könyezik, Nincs harangszó, csak pár ágyudörrenés : Ennyiből áll a tüzéri temetés.
1o6. Mosd ki rózsám ingem, gatyám fehérre, Holnap visznek a tiszturak elibe, Beállok a mérték alá rendesen, Összeütöm a bokámat helyesen.
Azt gondolám, hogy nem leszek katona, Gondot viselek az édes anyámra, De már látom, nem viselek szegényre... Reá bizom a jóságos Istenre.
107. Most akadtam, babám, Súlyos oskolára, Akibe tanitnak Siralmas nótára.
Oskolám ajtaja Van három lakatra, Négy strázsát állitnak Éjjel a gangjára.
Minden nap a káplár Háromszor vizitál, A gangon föl-alá Ajtóm előtt sétál.
Ezer egésséget Küldenék, drága kincs, Jaj, de honnan küldjek, Mikor magamnak sincs.
