Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/122

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

118 Magyar népdalok.

93. Masiroznak a kék inges huszárok, Megsiratják az abonyi leányok. Édes anyám, varrasson kend kék inget, Mert én bizony kék inges huszár leszek!

Kék az ingem, rojtos gatya van rajtam, Szilaj csikó rúgja a port alattam, — Édes szülém, ne búsuljon érettem, Örüljön, hogy magyar huszár lehettem.

94. Megérett a búzakalász, Le lehet aratni, Elbúcsúzott a szeretőm. Meg lehet siratni. Sárga kalász, búzakalász, Te is velem sírnál, Ha obsitos katonának Szeretője volnál !

Sírhattok már, sírhattok már Ti trencséni lányok, Nem lesz többet, nem lesz többet Ilyen jó világtok! Nyitva van a csárda-ajtó Muzsika szól benne, Bucsuznak a nyolczas bakák, Mink mulatunk benne!

95- Megjöttek a szabadságos huszárok, Örülnek is a menyecskék, a lányok, Mert a huszár a menyecskék virága Mindegyiket édes csókkal kinálja.