II. Katona-élet. 117
A gazdagnak öt-hat fia: nem bántják ; A szegénynek ha egy van is, elfogják, Utána megy apja, anyja: siratják. Kérik pénzért az uraktól : nem adják.
Eredj haza szegény ember, azt mondják, Neveld apró árváidat, hadd hordják ; De megveri az úristen idővel, Ki a szegényt elfogatja erővel.
91. Marsadjusztirungban állok egész nap, Gyenge vállam feltöri a czakumpakk ; De a szivem nem töri fel semmi sem. Mundérban is érted dobog kedvesem.
Rapporton voltam a kapitányomnál, Mért késtem oly sokáig a lányoknál ? Jelentettem : nem hallék czapistrángot, Mert a babám a fülembe suttogot.
92. Már Szebenbe megfújták a trombitát, A ki huszár, nyergelje fel a lovát! Két napi zab, széna föl van pakolva, Kis pej lovam mégis játszik alatta.
Ha felülök kis pej lovam hátára, Letekintek, kesely mind a négy lába, Kesely lába, csillagos a homloka, Októberben lettem, babám, katona.
Ha elindult ez a gőzös, hadd menjen, Én utánam senki ne keseregjen ; A ki pedig én utánam kesereg, Azt kívánom: a jó isten áldja meg !
