116 Magyar népdalok.
«Nem illik a lánynak Kaszárnyákba járni.» «Tudom én is, de mikor a rózsám, Honvédbaka ritkán jön el hozzám, Nenéz azt bevárni.»
«Strázsa uram, kérem. Egy csókkal beérem. Nem lesz abba' senkinek se kára, Ereszszen be csak egy minutára, — Szentül megigérem.»
88. Már én többet, már én többet Polgárlegény nem leszek, A vállamra, a vállamra Kaszát, kapát nem teszek. Kardot kötök, — puskát teszek A vállamra, nem kaszát. Azzal védem, azzal védem Ezt a szép magyar hazát !
89. Már látom, hogy katonának kell lennem, Komisz német mondurba kell öltöznöm, Édes rózsám, tőled is el kell válnom, Muszáj képen kell a császárt szolgálnom.
Háromféle szőre van a lovamnak, El kell menni katonának magamnak, Nem félek én a szerető-tartástól, Jaj, de félek az egreczirozástól !
90. Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elfogják a szegény legényt erővel; Hátra kötik a két kezét kötéllel, Ugy kísérik be Kassára fegyverrel.
