II. Katona-élet. 115
Gyönge lábam fázik, Köpönyegem ázik, Piros pejparipám Kert alatt bánkódik.
85. Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj ! Látod, rózsám, hogy nyergelek, jaj ! Mégsem hiszed, hogy elmegyek, jaj, jaj, jaj !
Lovam lába indulóban, jaj ! Lovam lába indulóban, jaj ! Magam szája búcsúzóban, jaj, jaj, jaj !
Nézz utánam keservesen, jaj ! Nézz utánam keservesen, jaj ! Látsz e többé, vagy sohasem, jaj, jaj, jaj !
Ha meg nem látsz az életben, jaj ! Ha meg nem látsz az életben, jaj! Meglátsz a magas egekben, jaj, jaj, jaj !
86. Le van az én rózsám képe A szivembe rajzolva, Érted vagyok gyenge rózsám Katonának kiirva.
Érted élek, halok is, Most is érted szenvedek . . . Érted rózsám a mig élek, Fekete gyászt viselek.
87. Magas a kaszárnya, Előtte a strázsa. «Strázsa uram, az egekre kérem, Honvédbaka a szeretőm nékem, Ereszszen hozzája. »
8*
