112. Magyar népdalok.
77. Kis kalapom darutoJlas, virágos, Ha felteszem, jaj de nagyon betyáros! Most vettem az elmúlt vásár elején, Reng a virág, reng a virág Kis kalapom tetején.
Kis kalapom felakasztom a szegre, Három évig nem teszem a fejembe, Viselem a Ferencz-József csákóját, Három évig, kis angyalom, Nem öleljük meg egymást.
Kis pej lovam nem szereti a zabot, Kis korában az árpára rá szokott, A galambom szoktatta az árpára. Engem pedig, engem pedig Az ő édes csókjára,
78. Kis pejlovam megérdemli a zabot, Kétszer körülfutta Magyarországot, Háromszor is körülfutotta volna, Ha a császár több zabot adott volna. Megizenem a császárnak magyarul, Hogy ne bánjon a magyarral czudarul, Tartsa meg a fogadását, mert ha nem — Valamennyi szentje van, mind leverem!
79. Ki van az én rózsám képe A templomba rajzolva, Érted vagyok, kedves rózsám Katonának kiirva. Érted élek, halok is. Ha felakasztanak is. Érted rózsám, a mig élek, Fekete gyászt viselek.
