II. Katona-élet. 111
74. Kék ruhába gyün a porosz hadsereg, Szól az ágyú, még a fák is rengenek, Szól az ágyu, ropognak a fegyverek, Most tudni meg: kik a magyar tüzérek?
A csillagok fekete gyászt viselnek, A tüzérek mind istenhez készülnek, Srapnel-golyó hasítja a levegőt, A sok baka beborítja a mezőt.
Már én többet nem irhatok levelet : Porosz golyó elhordta a kezemet, Írd meg, pajtás, az én édes anyámnak : Ne várja már több levelét fiának.
Józsefstadtnál megszólalt már a harang, Most temetnek három ezer szép magyart, Fejük fölött márványkőre van vágva: Magyar tüzér legelső a csatába !
75- Kértem a kapitányt : Adjon pej paripát, Ugy viselem gondját Soh'se látja kárát.
Közibe vezetett Száz remonda lónak, Megálltam faránál Egy kurta csikónak.
Ez lesz jó, ez lesz jó, Ez a kurta csikó, Ez a kurta csikó Huszár alá való !
76. Kinyílott már a pünkösdi rózsa, Katonának be vagyok sorozva. Ha kitöltöm azt a nyolcz esztendőt, Különb legény leszek mint azelőtt !
