Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/114

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

110 Magyar népdalok.

71. Katonaság az életem, Jobb vállamon a fegyverem. Mikor én azt megzörgetem, Egész világ sirat engem.

Katonaság az életem, Komisz kenyér az ételem. Én mikor azt megkóstolom, Könnyeimmel meg is sózom.

72. Kedves rózsám virágos kis kertje Rozmarinttal körül van ültetve, Rozmarintszál, bazsa rózsa-levél. Látom én már, hogy a másé levél.

Megérik a szőlő nem sokára, Árván marad a töve utána, Te is árván maradsz szép angyalom, Most már nekem el kell masíroznom.

Magasan jár a csillag az égen, Ki könyörül a szegény legényen Elpanaszlom búmat egy madárnak, Kiénekli az egész világnak.

73. Kék asztalom, zöld abroszom, Katona az én galambom, Ugy megballag Szeged felé, Szint' ugy fáj a szivem belé.

Kisütött a nap a sikra, Járnak én utánam sirva, Ne járj én utánam sirva, Katonának vagyok irva.