108 Magyar népdalok.
Ha bevisznek az agyitor házába, Leborulok törvényszék asztalára, Rablánczomat siralmasan zörgetem — Jaj be bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor énnekem, Hogy a hóhér veszi el az életem — Trombitások három rufot fujjanak, Jaj istenem! — holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend zsebébe ; Tartsa kend' hát, hadd markoljak beléje, Csináltatok abból egy szép koporsót, Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.
65. Jertek fiuk, kik egyszerre rukkoltunk, Komisz mondurt, mindent beabfirolunk ; Abfirolunk csákót, sapkát, egyebet, Felejtsük el ezt a komisz életet.
Kapitány úr kiadta a parancsot, Egybeliek vehetnek már kalapot. Kalap mellé szabadságos virágot, Hadd sírjanak Debreczenben a lányok,
66. Kapitány úr, az Istenért, mit csinál Éjjel-nappal mindig mundért vizitál. Vizitálja kapitány úr, — nem bánom, Csak engemet szabadságra bocsásson.
Ezredes úr kiadta a parancsot : Minden honvéd baka kapjon bakkancsot, A talpára negyven szöget veressen, Minden kislány honvéd bakát szeressen.
