II. Katona-élet. 107
Kimentem a burkus gránicz szélire, Föltekintek a csillagos egekre. Jaj, istenem, merre van az én hazám? Sirat-e még engem az édes anyám?
Burkus földjén a temető kapuja, A zászló is szomorún lobog rajta. Szomorú szél hajtogatja levelit : Édes anya mire szülte gyerekit !
62. Jaj be magas hegyet látok, Katonának tett az átok. Várj még bíró, mert megbánod, Pártában marad a lányod.
Ne vigadjon senki azon, Hogy hazámból masírozom, Hull a zápor a nyomáson . . . Ha ma rajtam, holnap máson !
63. Jaj de nehéz a kis lánytól Egy-két csókot kapni ! Nagyon soká kell a lánynál Egy-két csókra várni.
Annál könnyebb, annál könnyebb A szép menyecskének. Ad az csókot egy-két szóra A huszárlegénynek!
64. Jaj de szennyes a kend inge, gatyája, Elszennyezte az aradi stokházba ; Mosd ki, rózsám, ingem gatyám fehérre. Holnap visznek az agyitor elébe —
