102 Magyar népdalok.
46. Galiczia közepibe' Hét kaszárnya egy végtibe, Egybe huszár, másba zsandár, A többibe bakancsos jár.
Odavitték a rózsámat, Legdrágábbik violámat, Nyolcz keserves esztendeig Talán haza sem eresztik.
Csak legalább levelemet Küldhetném el, rózsám, neked ! Galiczia hetven posta, A levelem nem ér oda!
47. Gyászba borul az egész Balaton, Jön az anglus a hires vasuton ; Százezer ágyu van a harcz mezején, Így hát rózsám katona leszek én.
Nem hitted, hogy katona leszek én, Majd elhiszed, ha masírozok én ; Rezes csákó nyomja a fejemet, Barna kis lány siratgat engemet.
48. ,Gyere, pajtás, katonának!' «Nem mék biz én, mert levágnak.» ,Ha levágnak, feltámasztnak, Téged tesznek kapitánynak.'
«Akkor mék én katonának, Mikor lányok verbuválnak ; Akkor sem mék én bocskorba' Sárga sarkantyus csizmába'!»
