II. Katona-élet. 101
44. Fujdogál az októberi hideg szél, De sok legényt fú be Udvarhely felé. De sok szőke, barna kis lány sirassa, Három évig a babáját nem lássa.
Ha még egyszer halvány csillag lehetnék, A világon jobban szertenézhetnék. Választanék olyan igaz szeretőt, Ki elvárja ezt a három esztendőt.
45. Fúvóm az éneket, de nem jó kedvemből, Fúvatja a bánat szomoru szivemből.
A fekete hattyú gyászt visel magáért, Én is azt viselek elhagyott babámért.
Szállj le hattyú, szállj le, a fekete földre, Hogy írjak levelet régi helységembe.
Egyiket apámnak, másikat anyámnak, Harmadikat írom elhagyott babámnak.
Írom levelemet, nem adom nevemet, Jól tudod édesem, hogy' hinak engemet.
Irom levelemet, gyorsan kezeimmel, Le is pecsételem gyászos pecsétemmel.
Irom levelemet szebeni birónak, Szebeni birónak, törvényszék fiának.
Jaj, hogy ne sorozzon engem katonának, Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak.
