Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/99

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

egymást; s egyedül az emberiség tagadja-e meg, egyetemes szent törvényét a szeretetnek? És jelentkezhetik-e a szeretet kegyeletének szebb alkalma az életben, mint mikor uj gyámoltalan embertársunkat szent frigyünk kebelébe fölveszszük? Hiszen egyedül, a kölcsönös szeretet kegyeletei, lehetnek a földi életnek és emberiségnek, azon interpunctiói, mellyek mindkettőnek, s igy magasabb rendeltetésünknek, értelmet adni képesek; mikről azok nélkül, vaskos önzés fogná eltörleni az égi nyomatot! És kérdi-e az isteni határtalan szeretet és kegyelem, a maga jótéteményzéseiben: ki fia vagy? honnan jöttél? van-e okleveled? - Nem ismeri-e ő el saját boldogitandó teremtményének, az alamizsnás koldus rongyokba burkolt gyermekét szintugy, mint a bársony- és selyempólyájut? Tehát minthogy szüléit nem ismerjük a kisdednek, szánó sziv se akadjon köztünk arra, hogy őt a keresztyén anyaszentegyházba bevezesse? Mi lenne az emberi nemből, a maga sors- és önmunkálta ezernyi nyomoraival,