komul szükség maradnia. Legyen elég megnyugtatásukra becsületemmel állnom jót a felől, hogy ezen kisded, – nem testvére Juliskának!
Legalább anyával nem! ejté foga közt, alig hallhatólag Lucza.
Jávor szivélyes szavai, nyugasztalólag hatottak Katinkára. Ő teljes szivéből szerette férjét, és sokat tartott mind tudományára, mind feddetlen jellemére. Azonban maga, azon számos nőinknek egyike vala, kik jók, szerencsés kedély, de nem állapított elvek után, s az illyenek gyakran fél chamaeleonok, sokat kölcsönözgetnek környezettől és körülményektől. Nevezetesen Katinka kegyeletes volt édes anyja irányában is; s ez, habár kerülte is a nyilt csatát vejével, kit mindenki tisztelt, s ki egyedüli gyámola volt a háznak; de ritkán vala apró házi plengirozások nélkül, miket már egykori férje, a grófi kapus korában, mint csaknem korlátlan házvezetőné megszokott volt. Katinka szelid és szótlan kedélyére, nem igen hatottak ugyan anyja plengirozásai,
