Mindgyárt kedvesim! mond Jávor, s kifordula a kis vendégért a maga szobájába.
Itt, kedves Katinkám, szóla megtérve kosarával az orvos, egy uj kis családtagot mutatok be neked, kit kegyedbe ajánlok! s fölfedé a csendesen szunnyadó kisdedet.
Mit? uj családtagot? kérdé a napa lángoló arczczal bepillantva a kosárba; ej ej fiam uram – s itt hangnyomata élesült – hinném, hogy ebbe nejének is lett volna beszólója?
Kétségen kivül! mond Jávor; de az én nőm sohasem volt még megosztott akaraton velem, s legkevésbbé ott, hol keresztyéni kegyelet teljesitése forgott szóban.
Igaz – de – szóla vontatva Katinka.
Való, hogy nejének nem sok akaratja van a háznál, folytatá élességeit Lucza asszony; de mikor egy utczán szedett gyermek becsempészéséről van szó –
Ne tovább, lelkem napácskám! kiálta megindulással Jávor; nem tudja mit szól? s milly tiszteletes érdekeket sért szavaival! Sejtem a bibét; de ezen kisded sorsának tit-
