Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/82

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

tartalmu kosarát, s csókját nyomá a szunnyadó csecsemő homlokára. Ambrusban, ezt látva, ujabb zavart eszmék támadtak, millyenekkel különben is rakva vala koponyájának tárháza.

Haza érének. Az orvos, mint szokta, egyenesen a nőkhöz lépett be, megcsókolá hitvesét, napáját, s ez utóbbinak, mint tisztelő vő, szokás szerint kezét is. – Mit hozott fiam uram a városból? vala Lucza asszonynak csaknem első kérdése; mert az orvos ritkán szokott utjaiból üres kézzel jőni haza.

Hoztam – valóban hoztam – csakugyan hoztam – felelt zavart akadozással Jávor; ti, kedves Katinkám, Martial gróftól stiriai kappant vártatok! ez ízes pecsenye lehet; de mi egy koppasztott kappan, egy halhatatlan lélekkel biró élő teremtményhez képest? Édes napácskám, szeretett Katinkám, minket az isteni kegyelem egy megbizással tisztelt meg –

Micsoda megbizással? kérdé a napa kissé élesen, Jávor zavarából és praemissáiból, némi sejteményeket meritve.