Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/69

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

kább megszorult. Jávor is nem egy vesződséget ért már ezen a szoroson; de a mik csak csiklandások valának ahhoz képest, mellynek most mene elébe. Már távolról iszonyatos lárma zajlott feléje, millyet csak Kleist hallott álmában a pokolból felzajlani; egyszerü és kanyaritott szitkok, káromlások, mikben nyelvünk olly botrányosan gazdag, verdesték az eget, s furkósok, megforditott ostornyelek és vasvillák suhogtak, villogtak a légben, s az orditott, rikkantott szó-habartól, ugy nem vala kivehető az értelem, mint némelly összecsőditett túlnépes orchestrum hang-zavarából a harmonia!

Az orvos megállitván szánját, más két sófuvaros szán mögött, mellyek szintén mint az övé, a partra fölfelé szándékoztak, leszállt pipájával kezében tudomást szerezni magának a species facti felől. Csakhamar tisztába jöve. A partról lefelé jövő nyolcz szán, bort fuvarozott volt, kakasdi fogadós Adut Jakab számára, s most lerakván terhét - Adut bőkezüségéből-e vagy mi inkább valószínü, azon arany sza-