szülék számára? Tehát Juliskám csak annyit köszönjön-e egykor nekem – itt lágyultan emelé, az az alatt teljesen kipólyázott gyermeket az ég felé – csak annyit köszönjön-e szeretett Katinkámnak, hogy egy kétes jövöjü lételt adánk neki? Hátha az élet, a lét, mellyet adánk neki, nyomasztva nehézkedik egykor rája, s tán épen az elhanyagolt ápolás és nevelés miatt nehézkedik rája, s megátkozza a szülék léti ajándékát? – Nem nem, szeretett magzatom, mi szüleid, jótevőid óhajtunk lenni, a dolog teljes értelmében! A természetben minden emlős állat, maga tejével táplálja magzatát; mi sem leendünk pártosok a természet szent törvénye ellen. Ne légy szeretett leánykám, szakadt láncz-szeme a mindenségnek, mellyhez tartozol, szülei gyöngédség kössön téged ahhoz, mitől emberi fonákság olly sokakat elszakaszt! Szerencse, hogy tág a világ és kerek; különben sok bohó bezúzná badar szökdelése közben szögleteiben a maga oldal-bordáit! Szerencse, hogy sok ember ferdeségét kiegyenliti a jótevő
