lésre buzduland és buzditand. Épen egy nyájas mosoly lebegett ajkai körül: de csakhamar elfojtotta azt vejének ujabb gáncsa, mellyel a forró kályháju szobában, a dunna közé takarást kárhoztatta, és ebben Juliskát párlitott mártásos tehén-sültnek nevezé.
Lucza asszonynak, két szóváltási strategiája volt a háznál. Egyike az, hogy, mint idősebb, tapasztalataira hivatkozott; másika pedig, hogy ürügyet keresett szóváltó ellenfelére háritni a bajnak okát. Követé ezuttal is strategiáit.
Ahhoz kedves fiam uram, nem értenek a férfiak; szóla lángoló arczczal; nekik lehet eszök tudós dolgokra: honnan merre tart a szél járása? miért süt a nap nyárban forrón, és télben hidegen? vagy mit kell beadni a betegnek? de magát az élet tudományát, a nő, kivált a tapasztalt nő, biztosabban tapintja, mint a férfi kiokoskodja. A gyermek-ápolás egészen más! Nekem hat gyermekem volt fiam uram! –
Mellyből öt, korán is elbucsúztaték ez
