egész természet működik és körzik; egyedül Juliskánk vesztegeljen-e mint egy mola? A sirás erőt és akaratot fejteget a gyermeknél, mi szükség azt egyre-másra dühös étvágynak venni? Vegye inkább napácskám, az illy jeles torkot mint Juliskánké, nyájas jelenségül, hogy idővel tetsző hymnusokkal fogja magasztalni az ég urát, ki neki lételt ada, és kegyelettel áldást kérni azokra, kik őt gyámoltalan korában hiven ápolák!
És kezességül arra, megjegyzé Avar, hogy ha egykor férjhez menend, csengő hangja leend végszó a háznál.
Lucza asszonyra, ki elég recsegő hanggal ugyan, de annál több szenvedélylyel énekelgette zsoltárait, s különösen a CII-iknek, noha ápolt teste a másfél mázsát meghaladta, ezen szavait; "Bőröm csontaimhoz ragadt, keserves siralom miatt" nem kellemetlenül hatottak Jávor végszavai. Képzelete nyájasan szárnyalt azon időig előre, mellyben kedves unokája, templomokban és azokon kivül, szép csengésü szavát megeresztendi, s lelki épü-
