szíté; miért is most ismét nyugalmasan születhettek és halhattak a kakasdiak. Hogy kimúltával, ki nem fordúlt sarkából Kakasd, csak az volt az oka, hogy a világ senki halálával nem fordúl ki abból. De nehogy remeklési közt, maga pad alá essék, még éltében elkészíté saját koporsóját is, interimaliter halálaig, eleséges szekrénynek használván azt.
Bakator Ambrus ingyen kinyeré Vinczétől, a Szetényi kastély szegletboltját, és abban Jávornál letett pénzéből s az uraságok fölsegéléséből, megnyitá szatócsi nagykereskedését. Boltja táblájára ráfesteté a falu dobját s magát ütőivel fölébe, emlékeül a kakasdi epochás bűvészetnek, mellynél ő idézte a dobon elő a máguszi dörgést és villámcsapásokat; melly nevezetes világeseményre Ambrus nem keveset tartott. Ő e részben, ugyan azzal a büszke önérzettel állott meg Vincze és Mari kivívott boldogságuk előtt, mellyel a lúd állna meg a bibliothéca ajtajában, mondván: és mindezen könyvhalmaz, lúdtollal iratott össze! – A bolt fölébe e sza-
