adattak különbféle látványok, bengáliai tüzű tableaux-k, tánczok, énekek, sőt füttyök is, a szomorú, víg darabok, bohózatok mellé; mind hiában! a közönség feledni látszott az útat a szinház felé! – A társaság nagyobb része más vidékre szagúldott. Vincze maradt, mert az igazgatóval, ki egykor függönyrángató volt, de most értő vala: miként kell jó drámát irni, és előadni? többféle összekocczanásai valának, miknek következtében, könnyelműségből ollykor csíneket is követett el rajta s előadásain, mik őt méregboszúra ingerlék. Igy egyik szinészcollegájának, ki halottat játszott, paprikával hintette meg szemfedelét, s őt a közönség zajos kaczajára, egyre prüszszentni késztette; majd egy alkalmatlan súgó kéziratából titkon kivett egy levelet, mi miatt amaz másnak szerepét súgta a szinésznek, s nem kis zavart okozott; mellynek azonban az a kivánt következése lett Vinczére nézve, hogy csínjével, Mikey barátjának helyet készített.
Vincze is elővette utólsó segédeszközűl a maga bűvészeti talismánját, futtában beta-
