dogúl éltek néhány évet, míg nem a már biztos Avar kedélye mindinkább nehezedvén, némi darabosságot kezde ölteni magára. Avarné szinészeti lepde pályáján, nem képezte magát falusi gazdasszonynak, sem gondos, sem takarékos háztartásu nőnek. Elég józan volt ugyan ő belátni, miként első életbölcsesség, valódilag megismerkednünk körülményeinkkel s azokhoz alkalmazkodnunk; igyekvék is teljes erőből, beavatni magát a háztartás foglalkozásiba; de a megszokott ifjusági gondtalan pálya, nehezen válik később gondossá s mindig rángat valamit a régi gondtalanságból, ügyeletlenségből elő. Előbb ez vala gyakori szálkája nős életüknek, majd az ősbüszkeség föléledt férge kezde rágódni a férj kedélyén, ki nem egy társaságban vala kénytelen tapasztalni, az akkoron még divatos előitélet hatalmát a szinészi pálya ellen, és nejének mellőztetését. Illy alkalmakkal élénkebben kezdé fúrni Avar fejét, szivét, Baján, az avar Khán, s illy őslázi rohamaiban, nem ritkán lőn jogtalanul méltatlan neje
