Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/416

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

feledné; mi kedves volt Vincze neki! Végsegélyül levelébe rekeszt ezer forintot, úti költségül, ha netán Vincze Bukarestben, anyja testvérét, ki ott aranymíves, kivánná meglátogatni, mit javasol is neki, mint legjobbat körülményei között.

Vinczét mélyebben hatotta meg nagybátyjának, mint atyjának levele; mert megszokta ezt inkább kötelesség-érzésből tisztelni; amazt hálából és szivrokonságból, szeretni is. – Meggyalázám tehát nevetöket, jámbor férfiak? igy sohajta fel. Legyen! mint illik, és kivánjátok, lakolok bűnömért, s tisztességes nevetöket többé czégérül nem hordozom! Moliéreként magam vívok ki nevet magamnak! Igy történt, hogy Vincze ezentúl álnevet vett fel, azt terjesztvén s terjesztetvén Jávor által is, hogy Szetényi Vincze a Tiszába fúlt, s nincs többé az élők között! A hírnek, némelly rendezett apró körülmények, némi valószinűséget kölcsönözének. Tanakodás után, elhatárzá Vincze, saját tehetségeire támaszkodni, s egyelőre szinészi pályára lépni,