sika körül szintén udvarlólag tipegett éltes nagy úrra, éles gúnyiratot készitett; nevetségessé tevén abban udvarlót és udvarlottat. A sok elménczséggel tömött pasquill, villámsebességgel futotta be a várost; a Vinczepártiak és közönyösök halálra kaczagtak, az ellenfelek pedig pukkadoztak mérgökben. E siker és az ünnepelt primadonna hálás mosolya, még többre bátoríták Vincze könnyelműségét. Egy kies nyári estvén, szerenádot rendele a dicsőitettnek, és macska-zenét az öreg úr primadonnájának. Tolongott, zajgott, ordítozott a nép ez utóbbinak ablaka alatt; Tháliának felbőszített papnéja, nem legválogatottabb epithetonokat szóra le ablakából, mikre kődobásokkal feleltek Vincze hívei; a vaskos feleletre zajos hangok, majd zajosabbak és legzajosabbak álltak be, miket végre botokat szorított kezü demonstrátiók rekesztettek be.
Vinczének nem volt szándékában, ennyire menni hagyni a közbotrányt; feszített erővel csillapított ő, kért, intett, csatázókat rángatott szét; mind hiában! felbőszült ifju kedé-
