egyezők. Igy lőn a dolog Vincze és Elek közt is. Ezen két, némellyekben elágazó kedély, sokban kiegyenlíté magát. Elek szilárd jelleme, szorgalma, emelé a szilárdabbaknál s köztök Tivadarnál, a borkereskedőnél is, Vincze hitelét; mig ellenben ennek vidorkönnyelműsége, gyakran kirántá Eleket, tudományos, száraz és monotón elmerültségeiből. Azonban Vinczének forró vérét és könnyelműségét, a gyakori bakütésektől Jávor sem óvhatá meg. A könnyelmű, ha elfogadja is némi karfául a szilárdul szigorút; gyámszalagúl nem igen szokta elfogadni őt. – Eleknek más a kedélye, ugymond magában Vincze; ő békavérü és szegény, kinek nyomosabb kenyértudásra van szüksége; én tüzes véremmel, és nagybátyám után teendő öröklésemmel, élvezésre vagyok, természettől és sorstól hivatva; barátsága szent ereklye nekem, de útaink elágazók.
Vincze jurátuskodása alatt, egy bűvész jelent meg Pesten, ki ritka ügyességével furórét csinált a városban. Vincze, jó dolgá-
