Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/404

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Sőt a legjobbkor! felelt mosolygva Jávor.

A nő, most már álarcz nélkül, épen nem bánatos mosolygással tekintett a belépőkre hátra.

Csikorgós! – kiálta Máté, elharapva szitkának nyomatékát; hát még is tart a belzebúbi szemfényvesztés? Ilon! te vagy? vagy bűvös szellemed?

Magam vagyok testestül lelkestül, jó atyám! felelt, kezet csókolva Ilonka; s ez itt visszatért férjem!

A bűbájos? kérdé Avar, bámulat és méreg majd elfojtván szavát.

Nem bűvös ő, jó atyám! hanem Szetényi Vincze.

Ki kegyeért esdeklik, imádott neje atyjának! rimánkodék Vincze.

Imádott? még is tengerekre ment kószálni tőle?

Mindennek van oka foka, kedves atyám, mond kérlelve a férj.

De csak reménylem, szóla szigoru arcz-