Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/402

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

E szavak után ismét szélüvöltés, villámlás és dörgés; mik alatt szellemárnyak vonúltak el a szinpad hátterében; utánok megjelent, közelebb az előtérhez, az idézett szellem élő nagyságban, halványan, s megállapodott a nő előtt. Egy rémületes ujabb villámcsattanásra, egyszerre rózsaszin lángba borúlt a színpad, az idézett férj arcza, élőnek viruló szinében tünedezett elő, s nyájas mosolylyal terjesztette ki olajágát neje felé, ki keblének zajgó örvendezésével tárá ki karjait elébe.

Szeretett férjem! kiálta a nő. Szetényi Vincze! kiálta néhány hang a közönségnél.

Vincze! kiálta fojtott hangon Ignácz úr; s legördült a függöny. Ugy látszik Ignácz urat érte a büvészi villámcsapás; mert aléltan hajlott leányára, s ezzel és Avar Bálinttal, ki tántorgó lépteit gyámolítá, legelőbb hagyá el a szinhelyet.

Barátom, mi volt ez? kérdé Jávort bámulva Avar Máté, csakugyan hasonlított