lelt nevetve Jávor; s láthatod: milly lelkismeretes szolga ő a bandánál is.
Ej ej, Elek barátom; szemfényvesztőkkel czimborálni –
Csak lessük el, Máté barátom, ha mutatkozik-e nálok valami sátáni köröm?
Mintha szagolnám, mond Máté, hogy comitivával fogom beküldeni ezen zsebmetszőket a megye hűvösébe!
Még nem érdemlik, barátom; mert nem tagadhatod, hogy ügyesek.
A sátánt is ügyesnek mondják a csábitásban!
Lucza asszony szintén nem vala elégedett, házi szolgája, mint nevezé, profanáltatásával.
A fentebbi dialóg, közönségi zsibaj – melly a látottak recapitulatiojából, s azokra tett észrevételekből keletkezett – és előbbeni vonó, ferdén vonó, félre vonó zene után, mellyre egy kis rossz akarat mellett, hajló lehetett volna a közönség zeneértő része, egy kis, ha csak ideiglenes chiragrát is ohajtani
