nem láthatott. Én is ezektől a sallangós szavaktól, nem birom kivenni az értelmet.
Nem is épen lényege ez, komám, a mai versnek, felele Jávor; igen szeszes dolog az az értelem; a költői ihletés lelkesüléseiben könnyen elszokott az párologni.
Currenseim mellé teszem, komám, mond Avar; majd betanultatom vallamellyik makaes delinquensemmel! hogyha meg nem szakad belé!
Azonban a biztos, méltatva a jóakaratot, köszönetet inte az árvaleányhajas költőnek, ki most egy laicus biráló helyett kettőt nyere költeményére; olly szerencsétlenség, melly nem épen példanélküli szépliteratúránkban.
Mindazáltal bízva tett remeklésében, meg nem állhatá Miska, hogy mielőbb Jávorhoz ne sompolyodjék, megtudhatni reménylett kedvezőbb itéletét.
Már nyomják, kedves uram bátyám! súgá elégüléssel az orvos fülébe.
Mit öcsém? ezt a költeményt? vagy a mit a minap felolvastál?
