tengerijét, tilolt kenderét rakja beléje, vagy kotlós tyukjait, ludjait ülteti benne, mikre a négy falon függő festmények: tavasz, nyár, ősz és télasszonyságok, védszellemek gyanánt pillognak alá; a tükör szegére vörös és fokhagyma-fentőket, paprika- és mák-füzéreket raggat; egyik szögletben az ugorkás-tonna érleli a maga tartalmát, másikban az akózó-vas hever, már trepanált és még trepanálandó lopó-tökök társaságában. – Ezen interimalitásnak az a következménye, hogy ha még is be talál tévelyedni a kakasdi fogadóba a szobás vendég, Adut, Adutné és szolgálója, nemkülönben kapkodnak, mint egykor a régi Róma "Hannibal ad portas!" rikoltásra. Ekkor Adutné fél édes és fél savanyu, tehát édes-savanyu mosolylyal erőteti be a vendéget a maga szobájába, hol ablakok és lócza fölött, tarka mázas tányérak, kancsók, bögrék, tükör felett mult aratási kalász-koszoru, egy padlásig vetett mennyezetes nyoszolya s ajtó és négyszegü zöld kályha közt monotonice biczegő tokos fal-óra a butorok; s hol a ven-
