– mert mit kerestek volna Kakasdon? – és igy a puszta malomban kell fekünni a nyúlnak!
Avar nagy valószinűséget látott István összevetésében. Azonnal megindúla a maga fegyveres embereivel a puszta malom felé. Ambrus, kit a kiváncsiság naponként átfuttatott Avar udvarába, minthogy némi szorongással leste a felakasztások lefolyásának stádiumait, épen jelen volt a csapat kiindulásán. Látta a szép számu embert és fegyvert, s elég biztosnak hitte magára nézve, a kinálkozó alkalmat arra, hogy égő s régóta borzadálylyal ápolt kandiságát kielégithesse, s valahára szemről szemre láthasson egy – kopogó lélektanyát. Tehát ő is a szemlecsapathoz csatlakozék; s utközben, derült kedvében még pipát is cserélt az egyik hadnagygyal – mi az alrendű magyarnál divatos első ismerkedési jelenség – de a mint a puszta malomhoz közeledének, mindinkább szorúlt Ambrus szive, és szemmel tarta minden padláslyukat, kéményt, nem reppen-e ki azon
