hogy a három férfi, a legelőn keresztül; a kakasdi puszta malomnak tart, mellytől alig valának már egy puskalövetnyire. Egyike Avar embereinek, félhurutban szenvedvén, a hűs éji légben, néhányszor elköhentette magát. Amazok erre megállapodtak, s rövid tanakodás után visszafordultak Mákfalva felé. A hadnagyok utjokat állták. Ezeknek: megállj! rikkantására, fokosokat rántottak elő a gyanúsok; de megrettenve a biztosi hadnagyok szegzett pisztolyaitól, futásban keresének menedéket. Egyet közőlök első lövésre lepuffanta István hadnagy, másikát máskettő nyoma földre; a harmadik szerencsésen megugrott. Mind a hárman vászon álarczban voltak, mit lerántván képeikről, a lepuffantottban fölismerék Zergét, a másikban pedig Szetényi pusztai csikósát. Zergének bal czombját érte a golyó, miért is iszonyu káromlással tractálta megkötözés közben a megye kutyáit, miként czimezé a hadnagyokat. Avarhoz kisértetének s külön kalitkákba záratának a jó madarak; és Mákfalváról,
