tületekre; én mint orvos, az emberiség testi nyavalyáival vesződöm, s hajló vagyok halálcandidátust látni minden sáppadt emberben, s lappangó vagy bekövetkezendő nyavalyást, a kissé túlpirosban.
Avar biztos keblét olly érzelem szállta meg most, mellyről önmaga sem tudott számot adni magának. A szivéből kiszokott atyai érzelem, mintegy elvesztettnek tartott leánya irányában, korának estvéje felé, nyájasan fészkelte magát abba vissza. Idegenszerü volt ugyan megszokásainak ezen érzelem, s eleinte némileg feszitő is; de kedves még is, naponként megszokottabb s napjait derítő. A bölcs természet, ugy látszik, felosztotta a szülékre nézve, a kiáradó gyönyöröket a fiu- és leánygyermekekben. Örülnek a szülék, ifjonta tán jobban a fiaknak, neveik, nemzetségeik fentartóinak s tán fényderitőknek azokra; hajlott koraikra, szelid leánymagzataik felé simúl szivök, kik, házaik, személyeik, napi eseményeik körül motoznak folyvást és unatlanul, mig a fiakat a világ
