által, ha nevét hordozzuk; hiszen szinészetnél és irodalomban, szokásos már az álnév.
Tudom az elsőnél, mond kaczagva Máté; álnév, álérzelem, álszerelem, áldicsőség, egyszóval teljes álarcz! csak pénz és ajándék, legyenek valódiak, és húlljanak borura derüre, mint a manna!
O jó atyám! szóla szeliden Ilonka; minden fának megvan a maga ép és férges gyümölcse! Volt módom ismerni a szinészetnél lelkeket, kik diszei lehettek az emberiségnek.
No, no, transeat! kitolnám ezeket egy talyigán a falunkból!
Lehetséges Máté barátom, hogy csak szemüveged hibás; megjegyzé Jávor. Látod, mi ketten könnyen csalatkozhatunk az emberek megitéléseiben. Te az emberiség lelki nyavalyásságaival, apróbb-nagyobb elferdüléseivel bajlakodván untalan, könnyen megszokod a gyanakodást, s gyakran delinqvensnek, vagy legalább büncandidátusnak tekinteni vagy hajló az embert; s néhány kezeden átment példányról, himet varrsz egész tes-
