Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/345

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

És e személy? kérdé Jávorra tekintve.

Ilonka leányod, kedves Mátém! felele az.

Gondolatnál előbb Máté lábainál térdelt Ilonka, s forró csókokkal hinté el atyja kezét.

Szegény anyámnak megbocsátott jó atyám! bocsásson meg, sokat szenvedett leányának is! esdekle Ilonka.

Jó, no leányom; hiszen te ugyszólva ártatlan is vagy anyád hibájában! mond Máté, s fölemelé leányát. De tedd szivedre kezedet leány! s felelj: jártadban, kőltödben, azon a kisérletes és sikos komédiás pályán, megtartottad-e mindenkor becsületességedet? tisztességes voltál-e? s nem gyaláztad-e meg nevemet?

Ilonka, szivére tette kezét, s egész szivélyességgel nyugtatta meg atyját ez iránt; azt vetvén még szavai után, hogy mind anyja, mind ő álnév alatt szinészkedtek, nehogy még inkább szembeszökjenek, a honfiaknál még csaknem átalános előitélettel a szinészet iránt. Aztán, mond Ilonka, kerültük tán jó atyánk haragját is sulyositni irányunkban az