szerencsétlen nődnek, ki sokat szenvedett saját vétke miatt; vagy ha nekem megbocsátni nem birnál is, fogadd atyai kegyedbe ártatlan leányunkat, Ilonkát vissza! halála óráján esdeklő nőd, Erky Júlia. Egy pár sor utóirat is volt utánok vetve a fentebbi soroknak, de ez már olvashatlan vala. A ládika fenekén, Avartól nehány hajdani levélke feküdt, miket vőlegényi és házassági hajnalpírjaiban irt volt menyasszonyához és nejéhez, s egy ezüst vonalokkal és kapcsokkal kötött imakönyvecske, szintén Avar egykori ajándéka.
Boldogtalan asszony! szóla olvasás után, lassu mély hangon Máté, s a ládikára szegzé bús tekintetét. Tehát elhalt? én tudom, miként szerettem őt! Legyen megbocsátva vétke! bocsásson meg neki az isteni kegyelem is!
És áldjon meg tégedet is, Máté barátom szóla Jávor; ki nem ügyeletlenül hadarod el az úri ima ezen szavait: miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek! és ki nem
