Nő. Erre nem felelhetek.
Biztos. (fellobbanva) De felelnie kell, leányasszony! Tudja-e, hogy súlyos gyanu alatt áll, és olly hivatalos férfiu előtt –
Nő. Ki szigorú ugyan, de igazságos. Én mindenben ártatlan vagyok!
Biztos. Ismeri ezt a gyűrüt?
Nő. Sajátom volt; Pintesnek adtam által eladás végett, ki hat forintot hozott nekem érte.
Biztos. Tán nyolczat?
Nő. Csak hatot; mint állitá, annyiért adta el.
Biztos. Hol vette a leányasszony a gyűrüt?
Nő. Szegény anyámtól kaptam. Biztos. És az hol vette? ingyen vásárlotta, nem-e?
Nő. Tens uram! anyám és én szerencsétlenek voltunk ugyan, és sok szükséggel küszdők, de mindenkor becsületesek. – Egy rezgő köny a nő szemében, majdnem kihozta szigorú hivataloskodása sodrából a biztost.
Jávor belépett, s futólagosan köszöntve a
