A mint Ambrus, az idegen asszonyságot, hadnagygyal maga mögött érkezni látta, megeredt könyekkel futott elébe kézcsókolásra.
O tens asszony! sohajta csuklások közt; illy virágos és hajnalos ifjuságnak az ő kellő közepében, akasztófára jutni! istenem! istenem!
O hó! még arra nem értem meg, Ambrus gazda! mond a nő mosolygva.
Azonban ezen biztositásra sem tágitott Ambrus kinos nyugtalansága; átfutott urát értesitni a veszélyről, melly kegyencz asszonyát fenyegeti.
Az idegen nő, beléptével tisztelő meghajtással köszönté a biztost. Ez darabig szótlanul vizsgálta a belépőt; mert ugy tetszett neki, mintha látta volna őt már valahol. Nem emlékezvén erre, ekként kezdé meg vallatását.
Biztos. Hová való az asszony?
Nő. Szegedre.
Biztos. Van-e passusa?
Nő. Nincs.
