hogy miután a Bálint és nő közti viszony, rajta kivül, csaknem az egész falu tudomására jöhetett, nem ez okozá-e Mari kikosarazását is? Ingerültsége az idegennő iránt, ez által a legfelsőbb fokra hágott.
A nő délfelé váratott vissza. A biztos, házához rendelé hadnagyát, azon parancscsal, hogy a megérkezőt azonnal kisérje hozzája. Alig is szálla ez le kocsijáról, a hadnagy megszokott nyerseséggel adta tudtára a parancsot. A nő szembetünőleg rezzent össze arra, s kérdé; mi végre hivatja őt tens biztos ur?
Semmi jó végett, asszonyom! felele a hadnagy; miután az asszony szobáját megmotoztuk. –
Szobámat? mi joggal? kérdé a nő, nyugtalan zavarodással.
Azzal mi nem sokat szoktunk törődni! mond durva röhögéssel a hadnagy.
Jól van! szóla, magát összeszedve az idegen nő; várjon a pitvarban, mig felöltözködöm.
Az nem megyen, asszonyom! mond még
