az akasztófának. Nem esett többé Ambrusnak jól a pipa, bus meredezésben járt, kamraajtótól a pinczeajtóig, szánva azoknak ideigleneseit, és bánva maga panaszos vallomását, mellyet az akasztófa egyik kötelének hitt.
Az idegen nő nem vala honn. Avar előtt gyanusnak tünt fel a nőnek lappangása, Pintesseli viszonya, s különösebben ékszer-elsikkasztásai; minélfogva annak távollétét hivatalos de egyszersmind magán-érdekes buzgóságában is arra használta fel, hogy a nő szobáját személyesen megmotozza. Milly lőn csodálkozása, amint abban Bálint fiának guitarrejára, asztali tükrére, zenedarabjaira, néhány könyveire s más apróságaira talált, s Pintes utólagos kihallgatásából értesült, hogy a nő és Bálint közt szorosabb ismeretség létezik, sőt a lovárdai párbajnak is, az idegen nő vala fő, vagy legalább egyik rugója. – A nő jóféle kaczér személy lehet! gondolá Avar magában; mert mondják, szép, s a boldogtalan fiu hálójába esett! Egyszerre keresztül villant most lelkén azon sejtelem,
