tos, azzal mentőzött, hogy ládája nincs. Majd szemébe mondatván a cselédség által, hogy szolgálatba álltakor volt ládája, azt vallotta, miként volt ugyan ládája, de eladta; kinek? tudni nem akará. A gyanu sulyosodék, miután a leánynak Pintes Balázszsali gyakoribb s biztosabb társalgása nem vala titok a faluban, a biztos egyenesen Balázs lakára mene egy hadnagygyal, s a megdöbbent Balázstól, kemény hangon követelé Erzsi ládája kiadatását. A véletlenül meglepetett ezermester, azt vélve, hogy a láda holléte már tudatik a törvény urai által, remegő kezekkel vonta elő, nyoszolyája alól a ládát. Kulcsa, mint állitá, a leányasszonynál van, mit Erzsi ismét tagadott. A biztos nem sokat aggódott ezen, hanem a Szetényi házához vitetett láda zárának felnyitását, markos hadnagyának baltájára bizá. A ládának és fiókjának tartalmát, szép heterogéneitásu dolgok tevék. Egy pár durva ing mellett, finom gyólcsvásznuak, rásaszoknyák és nyomott perkálok közt, drága selyem kelméjü előkötők, kendők;
