kezdte, lenézőleg kurholni a nőnemet, mellynek különben sem vala embere, s igy jöve le Szetényi Marikáig, ki, ugymond, egy szállal sem jobb a többinél! Bothadazása és földmérői léptei, most még indulatosabbak voltak, Ignácz elleni pöreihez lángoltató fuvóval látott, s az aláásott pincze beszakittatásáról alig birá őt leverni Jávor. Ellenben az orvos szivhangulata fájdalmas volt inkább mint boszus. – Óh mi, igy kiálta fel, a gyarló embernek minden szilárdsága erényben és igazságban egyéb, mint reggeli köd, melly hirtelen elenyészik. Állunk, mig rosz óránkban kellőleg meg nem kisértetünk! Valóban az ember, nem ok nélkül nyujt illy imát az uri imádságban: ne vigy uram kisértetbe! És egy gyönge lyánka, e töredékeny nádszál, milly könnyen megingathatja ezt, az élet csábos elébe-mosolygása, s az ellesett vagy rábeszélt atyai kilátások és ohajtások! s főkép Marit, a mindenben kegyeletest! Fájdalmasan jártatá meg elméjét Jávor, azon végtelen keserüségeken, azon számtalan inséges
