tünknek! csak akkor kerül a sor, ha minden más okozhatásokból kikoptunk. Ha nősülésünk roszul ütött ki, vagy a szüléket kárhoztatjuk, kik inpracticabilis életpárunkat nevelék, vagy a tanácsadókat, kik bennünket összeboronáltak, vagy a konkolyt hintő cicisbeót, a bejáratos vén veneficákat sat. de kedélyeink, hajlamaink, kedvteléseink össze nem hangzásairól szó sincs, s még kevésbbé hibáinkról s tévesztéseinkről. Miként vakondok szem nélkül, a sötét földrétegekben, ugy mi halandók is mindenkor csak közel orrunk előtt turkálgatunk!
Az események, kedélyünk tükrében verődnek vissza, derüsebb vagy borusabb sugarakkal, a millyen reflexalapra találnak.
Máté és Jávor nem birtak mást vélhetni, mint hogy Marit Martiál ragyogóbb állása s e maszlaggal a női hiuság tántoritotta meg; de milly különbözéssel hitte ezt a két férfiu! Máté kárhoztatása kiméletlenül zajos volt, mellynél a fájdalmas apa és őskevély katonás férfiu szerepelt! csaknem a nyalánk Évánál
