Máté; vesd ki szivedből, fejedből fiam a léhát! Elég nagy a világ! van benne leány elég szebbnél szebb, jobbnál jobb! badarság olly szekér után járnunk, melly föl nem vesz bennünket!
Puffogott, zajgott, hadazott Máté egy ideig, nyilást keresve boszus fájdalmának, s egyszersmind hogy kikeléseivel, szoborszerü meredezésben álló fiát boszura s megvető lemondásra birhassa; de ez utóbbi nem akara sikerülni neki. Bálint, mintegy kiforgatva magából, gépi meredezéssel vőn bucsut atyjától és Jávortól, s csaknem eszméletlenül ült fel szekerére. Máté, a szekér elrobogta után, egy nyomatékos szitkot intéze a Szetényiház felé; Jávor pedig nedvesedett szemmel tére házához vissza.
Könnyelműség-e az bennünk, vagy véges elménk rövidlátósága? – mert hobbeismusi vonásnak nem örömest hinném – hogy kedvetlen eseményeinknél, rendesen hajlóbbak vagyunk embertársainkat vádolni, mint a véletlent, vagy okok sorozatát; önmagunk vádolására pedig - hála érte drága önszerete-
