Kérőben jártam a Szetényiháznál! szóla komolyan a biztoshoz.
S kosarat hoztál Ignácz úrtól? nem-e? tudtam előre! nem megmondtam? Zápor söpörjön el minden pénzkukaczot!
Ignácz urtól nem, hanem a leányától!
Lyányától? kiálta Máté, s álmélkodva mereszté Jávorra szemét: no, no, leányától! veté ingerülten utána; értem; Ignácz keveri a kártyát, s leánya játsza ki a tromfot!
Csalatkozol Máté; szavaid mutatják, hogy a ki iránt keserüség lappang kebleinkben, ritkán menekszik még alvásában is, gyanusitgatásaiak elől. Ignácz ur ugy viselte magát a dologban, mint egy becsületes fukar, ha léteznék illyen!
Jávor előadá egész kérői járatát.
Emberem vagy Elek! riada az előadás végeztével Avar, s zajos tomboltában ollyat üte öklével az asztalra, hogy a legtetemesebb alaku tentatartó és porzó, mit esztergályos készithet, szinte tánczolának rajta, s majdnem kiadák tartalmaikat.– Emberem vagy Elek!
