ves uram bátyám, szóla lassu és hideg hangon; én Avar Bálint ur jegyese nem lehetek soha!
Jávort kinos álmélat fogá el, a nem várt villámcsapásos nyilatkozatra, min Ignácz ur sem bira eléggé csodálkozni.
Mari, az istenért! szóla Jávor, az elválasztó ponton állunk! szóljon: mi történt? honnan e változás?
Engedje azt titkomul maradni! csak kimélet az, a mit kérek, miként kiméletet nyujtok magam is!
Jávor előidézé rábeszélő szónoklatának minden erejét, hogy a lyánkát más határozatra, vagy legalább a rejtélyt földeritő nyilatkozatra birja; de zárt szekrény marada; s végre csak megeredt könyei felelének Jávornak. Baljával kendőjét szemeire nyomva, jobbját pedig kinosan dobogó szivére szoritva, távozott Mari tántorgó léptekkel a szobából.
Ez más! szóla Jávor, halk bus komolysággal Ignácz úrhoz, ki határozatlan álmé-
