lyet Jávor szájából meg szokott hitelesnek venni.
Hm, hm! mond főt ingatva, ezt nem hittem volna; nekem Pintes másként beszélt.
Illy fontos dologban, kedves komám uram, mond Jávor, mosolygva veregetvén meg Ignácz vállát, kissé biztosabb és hitelesebb referensre van szükség, mint egy borravalós férfiu. A dolog ugy áll, miként előadám, e szerint Marika kiházasítása és jövendőrei segélyzése, kétségen kivül annyival kerülend többe, mennyivel egy grófi család háztartása költségesebb a nemesénél, nem is számitva az infrascriptusokat.
Pedig honnan? kiálta kétségbeesve, oldalához szoritott kétkeze tenyerével hadazva s vállát összehuzva Ignácz ur; a drágaság nagy, a jövedelem csekély, a költség sok, az ember a mindennapit is alig birja kiteremteni! Ömlött Ignácz ur szájából a panasz és sopánkodás, daczára bár mellyik falusi bérlőnek. – Higye meg, szeretett komám uram, folytatá szavait; mindig borsódzik a hátam, vala-
