Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/293

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

bokrosodni kezdék, s kísértgetve lejtegetett körültem a hiuság vigyorgó daemona. Mit tevék? Meggyüjtém éveken keresztül, minden volt s elhalt patiensemnek gyász- vagy ugynevezett partit-czéduláját, beköttetém azokat, s most, ha a vigyorgó daemonka ismét lejteget körültem, elég megforgatnom halotti czéduláimat arra, hogy messze üzzem magamtól őkelmét. – Hány lehet, gondolom ekkor magamban, eme boldogultak között, kiket nem a természet rende, hanem saját tévesztésem, tehát Ambrus szerint orvosa nem tudása, idő előtt expediált a jobb életre! Hány van köztök ollyan, ki jobb vala, s többet tőn az emberiségért nálamnál, és még is a sirásó kapája letüntette a föld szinéről minden érdemüket, s alig mutatja volt létezésüket is egyéb, mint – halotti czéduláim! Miben hiuskodol tehát porszem, te nyomorú candidátusa a rothadásnak? Ekként s e szavakkal, curálgatom én magamat, barátom, az emberiség amaz átalános kórja, a hiuság ellenében. Te Máté barátom, e részben